2012. december 7., péntek

Coming out II.

Ez most részben egy bátorító bejegyzésnek íródott, talán pár ember esetében célba is találhat. Arra gondoltam, hogy a múltkori, különböző tévhitek után jó volna egy csokorban látni a coming out előnyeit is. Mit nyerhetünk abból, hogy előbújunk a környezetünknek? Nem gondolom, hogy erről lehet teljes, vagy végleges listát készíteni. Ahány ember, annyi történet és személyes motiváció. Tehát hiányosnak biztos hiányos lesz ez a gyűjtemény.

Leginkább a Coming out I. bejegyzés végén felvázolt történetből indulnék ki. Abból, a mindennapihelyzetből, amit egy rejtőzködő LMBTQ ember 'szinte meg is szokott'. Egy hétfői beszélgetés után nehéz csúsztatás nélkül kapcsolódni ahhoz a társas beszélgetéshez, hogy ki mit csinált a hétvégén, ha történetesen főhősünk az azonos nemű párjával romantikázott. Vagy nehéz egy (a nemi korrekciós folyamat elején álló) transz lánynak "kimagyaráznia"magát, hogy miért is tud kolleganőinek jó nőgyógyászt ajánlani. Ezek a helyzetek arról szólnak, hogy köztem és a másik ember (vagy emberek) között van egy titok, ami izolál, elszigetel, valami, ami miatt nem tudok a környezetemhez őszintén/felszabadultan kapcsolódni. És itt megint nem a szex vagy az ágyjelenet az,a miről beszélek, csak egy olyan egyszerű tény, hogy én valójában nő vagyok, aki férfi biológiával született, vagy hogy a párom ugyan úgy lány, mint én (ezért nem, nincs "pasi a láthatáron" - nem is lesz).




Ennek a titoknak a megszüntetése mind az egyén, mind a környezet hatására felszabadító tud lenni. Többször kaptam már azt a visszajelzést, hogy az a fél, akinek outoltam magam, megtisztelve, beavatva érezte magát, és örült annak, hogy nem hazudok neki sem olyasmit, hogy lánnyal járok, sem olyasmit, hogy nincsen párom, hanem őszinte tudok lenni. Sokszor a kifejezetten konzervatí értékrenddel bíró emberek számára ez az őszinteség, hitelesség sokkal többet jelent, mint az, hogy ki meleg, és ki nem.

További könnyebbséget jelent a coming out esetén, hogy mindenkit csak azzal lehet "zsarolni", sarokba szorítani, amit titkol. Ezek persze idézőjeles fogalmak, szerény megfigyelésem szerint egy-egy meleg 'belülről' sokkal inkább él meg ilyesfajta dolgokat (minthogy például őt sarokba lehet szorítani) mint a környezete. De minden esetre ha valaki nyíltan melegként éli az életét, ez nem merül fel, mint szempont. Az én esetemben pl. nem az évszázad titka a melegségem. Nem is ez az első dolog, ami közlök a nevemet követően egy bemutatkozásnál, de lehet rólam tudni. Nem feltétlenül "látszik" ez kívülről (a közhiedelemmel ellentétben), egyszerűen csak arról van szó, hogy megfordulok meleg rendezvényeken, megosztok (más ezer dologgal egyetemben) ilyen posztokat a facebook falamon stb.

Végül pedig ott van az a konfortos érzés, hogy egyminél szabadabb, minél inkább akár "átlagos/normális" életet élhetek. Vagy ha valaki nem szereti a normális szót (mint pl. én), akkor azt is monhatjuk, hogy nem attól fogok különbözni a heteróktól, hogy felvállalom a szexuális orientációmat (a heterók is felvállalják), hanem pont ezáltal válunk hasonlóvá. Hogy én is haza tudom vinni a barátomat egy családi ebédre mint a páromat, meg tudok vele jelenni egy munkahelyi családi rendezvényen stb. Mint mindenki.

Zárszóként annyit tennék mindehhez hozzá, hogy nem kell és nem is mindig jó minden helyzetben outolnunk magunkat, nem is ösztönöznék vakon erre senkit. Inkább a félelmünkben legtöbbször elfeledett előnyöket akartam megmutatni.