2012. szeptember 23., vasárnap

Ruhapróba közben

Asia Center, ruhabolt, fél órával zárás előtt. A próbafülékében vagyok, onnan hallatszik felém:

Női eladó /dögös negyvenes/: Csak így körbesöpörlek, oké?
Barátnőm /somolyogva/: Semmi gond, úgysem megyek férjhez.
Női eladó /értetlenül-kíváncsian/: És miért nem akarsz férjhez menni?
Barátnőm: Hát... mert nem szeretnék.
Férfi eladó /szinte ráförmedve/: Ilyet. Nem. Szabad. Mondani.
Női eladó /segítőkészen/: Azért nem akar férjhez menni, Yan, mert nehéz rendes pasit találni, ugye? Annyi a seggfej. Ugye?
Barátnőm /megszeppenten/: Valami olyasmi...

Mire kimegyek, a barátnőm már a bolt előtt van, és valahogy kellemetlen az egész szitu.

Coming out vagy nem coming out? Ez itt a kérdés. Mert ez csak egy üzlet, egy ruhabolt, mégis. A henteses példa jut eszünkbe.

2012. szeptember 15., szombat

Fodrásznál

Fodrász szalon, a széken ülök, androgün megjelenésű fodrászlány nézegeti a hajam.
Csevegünk mindenféléről, egy ponton azt kérdezi:

- És? A barátodnak csinálod a hajad?

A kijelentés hatására több problémám lesz. Például hogy begörcsöl a gyomrom, és hirtelen nincs kedvem ott maradni. Aztán: nincs barátom. Barátnőm van. És nem, nem neki csinálom a hajam, bár remélem, hogy tetszeni fog neki.

Mit lehet kezdeni ezzel a mondattal? Mondjam azt a fodrásznak, akivel életemben először ott találkoztam, hogy "úgy érted, a barátnőmnek?" És ha homofób? Még nem is vágta le a hajam, az csak ezután jön! Ha direkt elcseszi, mert homofób? És mi köze hozzá? Ha barátom lenne, ahhoz sem lenne köze! Vagy csak védekezem ezekkel a gondolatokkal?


Ami biztos: meg vagyok szeppenve, és furcsa módon fájdalmat kelt bennem a kérdés. Hogy a fodrász kirekeszthet. Megteheti. Ítéletet mondhat felettem azon a jogon, hogy egy nőt szeretek. Elfelejtődhet rólam minden más (a kedvenc könyvem, a családom, a szakmám), és csak a szerelmem és szexuális vonzalmam miatt én társadalmi szemétnek lehetek tituálva. Ez egy rémisztő gondolat. Ezt nem akarom megélni. Én hasznos tagja szeretnék lenni a rendszernek. Félek attól, hogy meg és elítélnek. Gyűlölöm magam azért, hogy emiatt félek. Egy fodrász véleményétől, akit nem is ismerek? Egy fodrász véleményétől, akit nem is ismerek.

Szeretném, ha nem félnék.

Ülök kukán, talán motyogok valami olyasmit, hogy nem.

2012. szeptember 2., vasárnap

Coming out

Coming out - előbújás. A szexuális orientáció, esetemben a biszexualitás/leszbikusság felvállalása.

És sokszor nem egyszerű. Magyarországon különösen sokan rejtőzködnek, félnek outolni magukat. Hogy miért? Jópár meleg azt mondta nekem, hogy mert utána az emberek nem tudnának "nem úgy" nézni rá. Bármit is tennének, ők lennének "a" melegek. Nem lehetne másról beszélni ezekkel az emberekkel, csak vagy elsősorban a melegségükről. Nem az számítana, hogy mivel foglalkoznak, mi a kedvenc könyvük, hanem hogy melegek.

Persze vannak más felhozott indokok, hogy miért rossz outolnod magad. Mert elveszítheted az állásodat, megvernek, kiutálnak, nem léptetnek elő, megjegyzéseket tesznek, kimaradsz valamiből, stb. A fentebbi azért érdekes számomra, mert van benne pozitív szemlélet (úgyis elfogadnak majd), egy adag félelemmel (viszont én innentől csak "a" meleg vagyok) vegyítve.
És szerintem nem is a coming out a kérdés, mert fontos, hogy lássanak minket, tudjanak rólunk, és nekünk is fontos, hogy ne kelljen titkok között élnünk. Szóval nem a coming out lenne a kérdés, hanem hogy mikor?