2013. január 13., vasárnap

Melegek az utcán - a kísérlet

Végeztünk egy kísérletet a napokban az itteni aktivistákkal. A helyszín egy mediterrán nagyváros, a történet szereplői LMBT-Q emberek. A kísérlet az volt, hogy a program során összejött meleg párok vagy azok, akik kedvet éreztek rá, párokként, kéz a kézben sétáltak a város utcáin, a forgalmasabb helyeken pedig (kedvük szerint) csókolóztak.

A mi feladatunk pedig az volt, hogy, szétszóródva az utcán, megfigyeljük a reakciókat.


Összességében azt kell mondjam, minden rendben zajlott. Volt pár bámész ember, egy néni, aki keresztet vetett, egy férfi, akinek kiestek a szemei, úgy fordult a meleg férfi pár után, de a legtöbben elegánsan ignorálták a párt.

Sajnos az LMBT emberek rejtőzködnek, nem láthatóak. Ahogy Párduc korábban írta, a heteroszexuálisok igenis reklámozzák a heteroszexualitásukat - például azzal, hogy kéz a kézben sétálnak az utcán! Ez egy természetes vágy, hogy kifejezzük az összetartozásunkat, mert jó megérinteni a másikat, stb. Mégis, olyan félelmekkel kell szembenézniük az LMBT embereknek, hogy ha megfogom a párom kezét, megverhetnek az utcán. Még ha ez nem is történik, vagy csak nagyon kevés esetben emiatt, és akkor is ritka, senki nem szeretne a "ritka kivétel" lenni.


Mindenesetre itt semmi nem történt, pedig higgyétek el, édes andalgásokat csináltunk! Ez azért bátorító, nem?

2013. január 10., csütörtök

Nemzetközi helyzet

Épp részt veszek egy nemzetközi LMBT-Q programon, érdekes, az itteniek előszeretettel hagyják ki szeretett betűszónkból a Q-t, és a következő megállapításokra jutottam:


- Budapesten a helyzet nem is rossz, sőt.

- Amennyire nálunk otthon a szakállas meleg nem pálya (fiúk, javítsatok ki, ha rosszul mondom), az albán, szerb és görög utakon a szakáll igenis trendi. Sőt, az albán srác például meg tudja különböztetni szakállról az olaszokat, görögöket, törököket, szerbeket és albánokat. Állítólag mindezen nációknak megvan a szakáll trendje. Mindennap tanul az ember valami újat.

- Én vagyok az egyetlen lány a csapatban, aki heteroszexuális lányokkal van egy szobában. (Vö. Én az a típusú ember vagyok, aki előtt mindig elmegy az új típusú metró.)

- A melegek többsége nagyon jó érzékkel öltözködik, a leszbikusokról ez nem mondható el.

- Valamiért egyértelműen a fiúk vannak többségben.

- Viszonylag sok itt férfiak között a feminista. (Ez kap tőlem egy nagy yay-t.)

- Harmadik napon már group hug volt. Amúgy folyton érintgetjük egymást, de basszus, annyi helyen diszkriminálnak minket, legalább egymással legyünk kedvesek. Aki persze nem akar érintést, ő abszolút tolerálva van, itt mindenki beszarás milyen toleráns, például simán lehet országok közötti komoly politikai konfliktusokról beszélni, mert a meleg identitás előrébb van, mint a nemzeti. Másképp szólva, itt a legtöbbeknek töke tele van a nacionalizmusból.


Majd írok még személyesebb témákról is, így bemelegítőnek ennyit. Ja, az egyik görög srác azt mondta nekem, hogy elképesztően jól öltözött vagyok. Nem fényezni akarom magam, de azért ez nem rossz bók egy meleg fiútól, nem? Párduc? (Tök cool cuccokat hoztam le. Nem véletlenül súrolta a bőröndöm a súly limitet.)

2013. január 6., vasárnap

Ünnepek

A karácsony könnyen egy olyan ünnep lehet, amikor nehéz melegnek lenni.



Mi úgy tartjuk otthon a karácsonyt, hogy két turnusban, először csak a húgom, a szüleim és én, és aztán van egy nagykarácsony, ahol rengeteg unokatestvérem, nagynéném, mindenféle rokonom részt vesz. És a rokonaim, akik közül sokan velem egy korosztályba tartoznak, mind hozzák magukkal a párjukat.

Képzeljétek el: egy halom fiatal, mellettük a kedvesük, bohóckodnak, közös történeteket idéznek fel, megölelik, megpuszilják egymást. És én, a család leszbikus tagja, évekig egyedül ültem, figyeltem a rokonaimat, és leginkább őriztem a titkomat, hogy ha volt is aktuálisan valakim, nem mertem volna a családi asztalhoz ültetni.

Amióta pedig az egész családom tudja a leszbikusságomat, sokkal felszabadultabb vagyok. Mesélek sztorikat régebbi randijaimról, összekacsintunk párkapcsolati témáknál az unokabátyámmal, nincs titok, ami izolálna, elfogadnak, szeretnek, elfogadják azt is, akivel vagyok. Egy család vagyunk.
De ehhez sok év kellett.

Remélem, túlélhetőek voltak Nektek az ünnepek, vagy megkockáztatom, meghitten zajlottak! :)