2012. szeptember 15., szombat

Fodrásznál

Fodrász szalon, a széken ülök, androgün megjelenésű fodrászlány nézegeti a hajam.
Csevegünk mindenféléről, egy ponton azt kérdezi:

- És? A barátodnak csinálod a hajad?

A kijelentés hatására több problémám lesz. Például hogy begörcsöl a gyomrom, és hirtelen nincs kedvem ott maradni. Aztán: nincs barátom. Barátnőm van. És nem, nem neki csinálom a hajam, bár remélem, hogy tetszeni fog neki.

Mit lehet kezdeni ezzel a mondattal? Mondjam azt a fodrásznak, akivel életemben először ott találkoztam, hogy "úgy érted, a barátnőmnek?" És ha homofób? Még nem is vágta le a hajam, az csak ezután jön! Ha direkt elcseszi, mert homofób? És mi köze hozzá? Ha barátom lenne, ahhoz sem lenne köze! Vagy csak védekezem ezekkel a gondolatokkal?


Ami biztos: meg vagyok szeppenve, és furcsa módon fájdalmat kelt bennem a kérdés. Hogy a fodrász kirekeszthet. Megteheti. Ítéletet mondhat felettem azon a jogon, hogy egy nőt szeretek. Elfelejtődhet rólam minden más (a kedvenc könyvem, a családom, a szakmám), és csak a szerelmem és szexuális vonzalmam miatt én társadalmi szemétnek lehetek tituálva. Ez egy rémisztő gondolat. Ezt nem akarom megélni. Én hasznos tagja szeretnék lenni a rendszernek. Félek attól, hogy meg és elítélnek. Gyűlölöm magam azért, hogy emiatt félek. Egy fodrász véleményétől, akit nem is ismerek? Egy fodrász véleményétől, akit nem is ismerek.

Szeretném, ha nem félnék.

Ülök kukán, talán motyogok valami olyasmit, hogy nem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése