2012. október 29., hétfő

Lightos feszengés egy régi ismerőssel

Tegnap átjött egy volt osztálytársam, akivel mostanában újra felvettem a kapcsolatot, és vele meg a barátaimmal töltöttük az estét.

Érdekes módon izgultam. Out vagyok az életem sok területén, szakmai-baráti-családi körökben, a barátnőm nem titok, hanem tény, most mégsem beszéltünk semmi LMBTQ témáról ezzel a fiúval. A dilemmám talán ott volt, hogy ő nem tudta, de hat fős társaságunkban négyen melegek voltunk, és itt van még a szinte heteró lakótársam, de ennyi. Vagyis két meleg fiúval és egy lánypárral dumált, ő mint heteró kisebbség az este, és valamiért ezt mintha szégyelltem volna (?) bevallani. Vagy talán féltem, hogy ha megtudná, megijedne, nem akarna jönni többet?

Az is fura helyzet volt, mikor a párom beesett, nem mutattam rá, hogy ő itten a párom, csak hogy a barátnőm, ami egy hülye, kétértelmű szó, a másik fantáziájára bízva, hogy mit lát bele.

Tehát hogy is állok akkor az önelfogadással, ha feltételezem egy amúgy nyitott, intelligens, kapcsolódni vágyó fiúról, hogy (a fantáziámban főleg) megriasztaná két meleg fiú vagy egy ritkán tapasztalható, de itt jelen lévő meleg többség.

Erről remélem lassan szerzőtársam :) többet tudna írni, hogy a heteró (vagy magát annak címkéző) férfiakat hogyan és miért tudják megijeszteni a meleg férfiak, miképpen kezdenek feszengeni mellettük. Tegnap ez lett volna a worst forgatókönyvem, hogy a fiú feszengeni kezd, így meg volt egy nem-is-annyira titok közöttünk (lévén a barátnőm folyamatosan ki-kiszólt nekem, és elég hamar kiderült, hogy egy ágyban alszunk), amitől  meg én feszengtem, ha nem is nagyon, de azért.

(Közben azért jó volt dumálni, és megfogadtam, hogy legközelebb, ha még mindig szívesen jönne, akkor outolni kéne társaságunkat neki. Utálom azt az érzést, mikor kényszert érzek önmagunk rejtegetésére, a félelemre, hogy csak addig vagyok elfogadható, amíg nem derül ki, hogy ki iránt tudok szerelmet érezni.)

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése