2012. október 25., csütörtök

Tradicionális szerepfelfogás

Ráadásul a tradicionális szerepfelfogásban a férfi az, aki minél több nőt szerez meg, aki erős, ambíciózus, tudja, mit akar, és meg is kapja, akire lehet támaszkodni, nem anyámasszony katonája, az érzelmeit ritkán és megfontoltan fejezi ki, kicsit agresszív is, az agresszió mindenesetre az ő asztala, ő a domináns fél a párkapcsolatban.

A nő szép, szép és szép, szóval csinos, ad magára, igényes, jól tud főzni, megértő, odaadó, kedves, gyengéd, tudja, hol a helye, főz, mos, takarít, gondját viseli a családjának, az otthon tűzhelyét őrzi. Esetleg lehet furfangos és csábító, de csábítása férfiak álmaiból fakad, ő tud lenni a démoni nő, a szerető, a dáma. Semmiképp nem ő a domináns a kapcsolatban, vagy ha igen, akkor kreatívan kell találnia, hogy ne tűnjön fel senkinek, és ebben a kreativitásban rejlik az ereje. Ennek a jelmondata lehetne, hogy: "A férfi a fej, de a nő a nyak." A szexualitását mint portrékát kínálja, és ezáltal  tud jutni némi irányító szerephez.

Egy, a kétezres években végzett itthoni kutatásban férfiakat és nőket kérdeztek meg, hogy szerintük mely tulajdonságok fontosak nők és férfiak számára. A bal oldalon láthatóak azok a tulajdonságok, amiket a válaszadóknak értékelniük kellett. Többnyire ezek a tulajdonságok mindkét nem számára fontosak voltak, ilyen például a műveltség, az ügyek intézésében való jártasság, stb. Ahol eltérések voltak, vagyis gyakoribb volt, hogy az egyik nemre inkább jellemzőnek tartották a válaszadók, ezek:

A nő megnyerő külsejű, érzelmekben gazdag, alkalmazkodó, kiegyensúlyozott, megértő, béketűrő, takarékos, ért a gyerekneveléshez, érzékeny.

A férfi okos, önálló, magabiztos, határozott, bátor, vállalkozó szellemű, üzleti sikereket elérő, ért a pénzkereséshez.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése