Nem szerzünk nekem fiúkat

Nyáron tanultam vezetni, és az oktatóm folyton a fiúkkal cseszegetett. "Na és mi a helyzet pasi fronton?", ilyenek jöttek fel. Vonakodtam válaszolni, de őt ez nem zavarta. Egyre kínosabb lett a történet, és mind inkább tépelődtem, hogy most outoljam magam? Pár hét volt hátra a vizsgámig, rettegtem, hogy megbuktat, mert homofób, a jogsim határideje meg lejár. Valahol ekkor adtam fel:

Oktató: Na, Mona, szerzünk neked fiúkat! Mit szólsz ehhez?

Én /zavartan és egyre idegesebben/: Hagyjuk ezt.

Oktató: Igazad van, tényleg. Ne fiúkat szerezzünk, hanem egy fiút.

Én /idegesen/: Akkor inkább egy lányt.

Oktató /mint aki nem hallotta jól/: Lányt? Miért? Mire jók a lányok?

Én /somolyogva/: Hát, vannak, amikre elég jók.

Ezután hatalmas csöndben vezetünk az úton, sehol nem kanyarodunk el, hanem csak úgy határozottan egyenesen, jó pár percen keresztül.

És nem buktam meg.