2012. november 1., csütörtök

Biszexualitás I.

Ez egy hosszabb poszt lesz, egyrészt mert bloggerinánk erősen érintett benne, másrészt mert nagy a katyvasz a témában.

Először is, a biszexualitás nem egy jól körülhatárolható kategória. Ha nagyon sarkítok, biszexuális mindenki, aki nem egyértelműen heteroszexuális vagy nem egyértelműen homoszexuális.*

És mitől válik valaki nem egyértelműen homo-vagy heteroszexuálissá?

A Kinsey-skála szerint, ami a szexuális orientáció egyik mérőeszköze, akár attól, hogy fantáziált már vagy szokott fantáziálni azonos neművel, még ha szexuális kapcsolata nem is volt vele. A Kinsey-skála hatfokú, a 0 jelenti a teljesen heteroszexuális, a 6 a teljesen meleg embert, közötte helyezkednek el a biszexuálisok. Kitalálása óta a skálát elég sok kritika érte, a legfontosabb talán, hogy Kinsey kimozdított minket a csak hetero-csak homo felfogásból, és arra is rámutatott, hogy a biszexualitás nem egységes kategória, sokféleképpen megélhető.

Van az a szöveg, amit a leszbikus nők nagyon jól ismerhetnek, hogy "biztos csak még nem találkoztál azzal az igazi férfival, aki majd a te szívedet is megdobogtatja" - biszexuálisok nőknél ez hatványozottan érvényes. Hiszen elméletileg még le is feküdhetnék az adott férfival, még jól is eshet vele a szex, mégsem akarok, vagy, az én esetemben, tudok vele élni. Hogyan fogadja be ezt a környezet gyomra? Tapasztalataim szerint nehezen. Valamiért nehezebb ezt lenyelni, mint az "anya, apa, leszbikus vagyok" szöveget. Az valahogy biztosabb. (Bár, ahogy említettem, ott is lehet jönni a "majd az a bizonyos pasi, aki visszahoz" dumával.) Miért lehet ez?

Nekem a legnehezebb küzdelmem a választás lehetőségével volt. Hogy én tulajdonképpen dönthetek, választhatok: férfival vagy nővel akarok élni. Ez rohadt nagy felelősség. Főleg hogy a mi kedves heteronormatív kultúránkban a heteroszexuális házasság extra erővel van támogatva (ez kiegészíthető az amúgy családot mint nagy értéket beállító magyar kultúrával; komolyan, mi Európához képest is családcentrikusabbak vagyunk, legalábbis a társadalom által vallott értékeinkben), és ez a nagy support nem mondható el a meleg házasságról - ami ugye kurvára nincs is itthon.

Vagyis egy amúgy biszex nő, aki fészket szeretne rakni, neveltetéséből fakadóan inkább választ magának egy férfit, alapít családot, aztán később, mikor már a gyerekek idősebbek, kezdi kibontani a leszbikus kapcsolati vágyait, akár a házasság felbontásának vállalásával. Nem egy ilyen történet ismert LMBTQ közösségekben.

De hogy valójában választhat-e egy biszex ember? Én sosem éreztem ezt. A nyomást, na azt kibaszottul. Nyolcsávos autópálya. Valahogy elesettebb vagyok a nőkkel. Érzékenyebb, védtelenebb, igazibb. Másképp érzek irántuk. Több bennem a sóvárgás és a lágyság. Valahogy mindig nőket találtam meg. Aztán itt van a barátnőm, Anabelle, aki néha megőrjít, de nagyon mély hála van bennem, hogy megismerhettem. Szeretem, és ennyi. Hova kellenének nekem férfiak? És hova kellenének nekem más nők?

 

* Azért nehéz a kategorizálás, mert a szexuális orientációról való gondolkodás az egyén identitásának része, így az ember tulajdonképpen az, aminek érzi magát. Vagyis egy férfi, akinek élete során volt már egy-két szexuális kapcsolata más férfival, érezheti magát, hívhatja magát heteroszexuálisnak, annak ellenére, hogy például a Kinsey-skála szerint ez biszexualitás (hiszen voltak azonos nemű partnerei). Ugyanúgy, egy másik férfi, akinek élete során volt egy-két barátnője, hívhatja magát homoszexuálisnak, ha ő valamiért annak érzi magát (noha a Kinsey-skála szerint ezt is biszexualitás).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése