2012. november 26., hétfő

Coming out I.

Úgy gondoltam, talán érdemes néhány poszton keresztül összeszedegetni a coming out (előbújás) előnyeit és nehézségeit/hátrányait. Most megpróbálok a comig outtal kapcsolatos tévedésekre koncentráli, mivel talán tematikusan haladva könnyebb körbejárni. A leggyakoribb érv a comig outtal szemben (a társadalmi közbeszédben), hogy valaki minek mutogatja a melegségét az utcán, "én sem viszem ki a hálószobámból, ami oda való". Namármost valóban nem. És a melegek sem. Legalábbis nem gondolom, hogy több meleg létesítene szexuális kapcsolatot az utcán, mint heteroszexuális.




Legtöbbször ez alatt olyan dolgokra szokás gondolni, mint "miért járkét férfi egymás kezét fogva?", vagy "miért öltözik így?". Ez néha nem is a melegségről szól, hanem az úgynevezett 'gender policing' (=nemiség-rendőrség) megnyilvánulása, vagyis ha valaki nem úgy viselkedik, vagy néz ki, ahogy a társadalom skatulyába simítva elvárja, rögtön odapattan valaki, hogy "Te fiú létedre nem focizol? Milyen fiú vagy te?".

Valamint a közhiedelemmel ellentétben a heteroszexuálisok is "reklámozzák" a heteroszexualitásukat. Amivel egyébként nincs is semmi gond. Pont azért nem vesszük észre, mert 'normatív', vagy megszoktuk, nem üt el a mindennap látottaktól. Apróságokra kell gondolni. Mikor valaki férjhez meg, és felveszia férje nevét. Ebből is lehet tudni, hogy ő egy házas, heteroszexuális kapcsolatban élő nő. És szerintem helyes is ez így, ha valaki már a nevével szeretné az elköteleződését jelezni a párja flé, tegyen így. Melegként számomra a lehetőség sem adott. Vagy ott van például egy ismerősöm, akinek a faceboook profilképe ő maga, a férje, és a kisbabájuk. Azt gondolom, ez is tök jó, jó, hogy ő büszke anya, büszke a családjára. A probléma ott van, hogy ha ezt egy meleg család (szivárványcsalád) csinálja, az erkölcsrombolónak van minősítve, azzal vannak megvádolva, hogy "már megint reklázozzás a buziságukat, pedig a heterók is ezt otthon csinálják". Ami persze  nincs így, csak az nem tűnik fel.

Végül pedig egy saját történetet hoznék fel. Nekem sokáig nehéz volt kapcsolódni a környezetemhez, ha mondjuk csak egy olyan egyszerű témáról volt szó, hogy ki mit csinált a hétvégén. Mindenki (az én megélésemben) megoszthatta, ha a párjával volt, és mondjuk moziba mentek, vagy étterembe. Velem pedig előfordult, hogy azért nem mertem elmondani, hogy a párommal ugyan abba a sushizóba szeretek járni,mint az egyik lány a barátjával, mert meleg vagyok, és nehogy azt érzze, hogy a "hálószobámat" cipelem ide,és a szexuális szokásaimról beszélek illetlenül. Pedig ez nem arról szól. Ez arról szól, hogy az LMBTQ emberek vagy maguk nem megszokottan állnak a saját nemiségükhüz, vagy pedig a párválasztásuk tér el attól, amit a legtöbben megszoktunk. Innen nézve a (tág értelemben vett) melegséget titkolni olyan, mintha valaki azt titkolná, hogy házas. Vagyis szokatlan. Ha valaki ilyesmit titkolna, elgondolkoznánk, "mi lehet a háttérben, vajon miért nembeszél X.Y. kollégánk a feleségéről. Jah, hogy férje van??? Fúj, akkor ne is beszéljen, mi közöm hozzá." Most komolyan?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése